Gyémánt eljegyzési gyűrűk története

Az eljegyzés az egyik legboldogabb pillanata egy kapcsolatnak, az összetartozás érzésének kifejezése, egy szerelem megpecsételése. Amikor egy férfi megkéri leendő menyasszonya kezét, egy gyűrűt ajándékoz kedvesének jelképként, hogy a választott mátka elfogadta a házassági ajánlatot. A gyémánt tisztasága és csillogása mára a világ minden részén a férfi, szerelme iránti mély elköteleződésének szimbólumává vált. 

Az első feljegyzett gyémánt eljegyzési gyűrűt 1477-ben Maximillian osztrák főherceg ajándékozta jegyesének Burgundiai Máriának. Ez a szokás hamar státuszszimbólummá vált az európai arisztokrácia és nemesség körében. Később a viktoriánusok népszerűsítették a díszes eljegyzési gyűrűket, melyeket gyakran virágokról mintázták és a gyémántokat más drágakövekkel, nemesfémekkel és zománcokkal párosították. 

A gyémánt örök

1947-ben De Beers alapjaiban változtatta meg a gyémántokról alkotott képet “a gyémánt örök” szlogennel.
Ez a mára klasszikussá vált mottó, – amely új érzelemmel ruházta fel a gyémántot – soha nem látott eladást generált, hiszen ha az ékszer örökké tart, akkor a vele megpecsételt szerelem is. 

A gyémánt a múltban, a jelenben és a jövőben is az egymáshoz tartozást, a dédelgetett emlékek ünnepét jelképezi, mert nincs is jobb, mint szeretni és szeretve lenni.