Az eljegyzés az egyik legboldogabb pillanata egy kapcsolatnak, az összetartozás érzésének kifejezése, egy szerelem megpecsételése. Amikor egy férfi megkéri leendő menyasszonya kezét, egy gyűrűt ajándékoz kedvesének jelképként, hogy a választott mátka elfogadta a házassági ajánlatot. A gyémánt tisztasága és csillogása mára a világ minden részén a férfi, szerelme iránti mély elköteleződésének szimbólumává vált.
Az első feljegyzett gyémánt eljegyzési gyűrűt 1477-ben Maximillian osztrák főherceg ajándékozta jegyesének Burgundiai Máriának. Ez a szokás hamar státuszszimbólummá vált az európai arisztokrácia és nemesség körében. Később a viktoriánusok népszerűsítették a díszes eljegyzési gyűrűket, melyeket gyakran virágokról mintázták és a gyémántokat más drágakövekkel, nemesfémekkel és zománcokkal párosították.
A gyémánt örök
1947-ben De Beers alapjaiban változtatta meg a gyémántokról alkotott képet “a gyémánt örök” szlogennel.
Ez a mára klasszikussá vált mottó, – amely új érzelemmel ruházta fel a gyémántot – soha nem látott eladást generált, hiszen ha az ékszer örökké tart, akkor a vele megpecsételt szerelem is.
A gyémánt a múltban, a jelenben és a jövőben is az egymáshoz tartozást, a dédelgetett emlékek ünnepét jelképezi, mert nincs is jobb, mint szeretni és szeretve lenni.